Fúdegonosz.
birge.wordpress.com
Így hívták:
Táj egy és kettő:
Póni:
Csacsi:
Bambi, az őzike, avagy éljenek a fantáziadús nevek!
Egy bebörtönzött ló:
A szökni készülő kecske:
Sok buta kómás szektás (kivétel Kitti, Kinga, Era, wyctor és szerény személyem: ránk csak a kómás vonatkozik):
“húderohadtfontos vagyok”
(0) (gy.k.: Kinga birge lakótársa.)(0)
És én még ittasan, krampács után is képes vagyok nektek blogot írni. Már csak azért is, mert ma igazából nem is akartam szakestre menni. Viszont a Sorsra bíztam a kérdést: ha van invitácziós cédula kőkemény 3000 forintért (plusz ugyanennyi évente befizetendő valétapénz) ott leszek, ha nem, hát nem. Volt. A 121-es számút hoztam el, ami szép teljesítmény, ha 130 van összesen. A mókás az, hogy keresztszülőként voltam az adatbázisban, holott nem emlékszem, hogy bárki felkért volna (ha a tiszteletbeli nem számít annak.. főleg, ha nem keresztelik meg). No, pont ezért arra számítottam, hogy halál magamba zuhantan fogom tölteni az estet, de a sör meghozta a hangomat, KicsiSid (remélem, valahogy így írja a nevét…) meg a jókedvemet.. és amikor legmélyebb ponton ingadozott a hangulatom, minden bátorságomat magamba gyűjtve még egy tiszteletbeli keresztszülőt is felkértem magamnak, így 2004 után 2006ban is nyakonöntöttek egy adag.. ezúttal dízellel, ami sör+kóla, mert történetesen azt fogyasztottam az este folyamán, E-mail (Tkeresztapu) meg nem volt lelkileg felkészülve arra, h itten most nyakonöntési ceremónia lészen. Aztán akadt még családi fotóznivaló, meg megbeszélnivaló ezzel-azzal, minek következtében majdnem lemaradtam a krampácsról: már csak az aljából kaptam, amiben szinte semmi gyümölcs nem van. Szóval kedves BiG, gyümölcstelen krampácsot kapsz, jó hír viszont, hogy egy negyed kupányit megmentettem azért neked:D (már csak azért kell imádkoznod, hogy torkosságomat a nedű el tudja-e kerülni addig, vagy mind megiszom).
Kinga kijött a fürdőből, így mára abbahagyom a blogolást. Lassan alvástime van ám… (4:19 AM).
(5)Vannak itt dolgok dögivel kérem. Kezdetnek nem kizárt, hogy költözik a blog. Csak még nem tudom hova. Különben sem akarom elköltöztetni. Viszont a j-talk mostanában szeret hisztizni, és nem szeretném, ha eccercsak elszállna minden. Regeltem egy-két honi ingyenes helyen, de egyik undorítóbb, mint a másik. Aki tud megoldást a problémámra, visítson kérem szépen.
Hétvége. Azt hittem, hogy az IAESTE jó lesz nekem, mert ugyehát nemzetközi szervezet, külföldi munkalehetőség, hejehuja, buli, krampampuli (nem olyan, de majdnem). A dolog úgy kezdődött, hogy Dunaújvárosban vidáman, élettel teli felszálltunk a buszra, majd alig négy óra és jónéhány átszállás után Egyházaskozáron betegen, talán már lázasan is leszálltam. Ez az állapot egész hétvégén kitartott, most is szipogok, és két gyógyszert is bevettem a három nap alatt! (meg néhány ismeretlen összetételű bogyót, amit egy vadidegen srác nyomott a kezembe, és azt állította, hogy vitamin. Mivel nem haltam meg tőle, és rózsaszín elefántok sem korzóznak a koliszobában, ezért feltételezem, hogy tényleg vitamin volt lassan hat).
Amikor megérkeztünk a helyszínre, kicsit még bíztam abban, hogy jófej helyes srácokkal emberekkel töltöm a három napot, de amit láttam, minden elvárásomat keresztbe húzta.. fent említettek helyett volt ott egy rakat szektás, aki képes volt egész nap változatosabbnál változatosabb plenáris ülést, meg tréninget meg miafaszomat tartani, amin szénné untam magam (pontosabban volna, ha nem léptem volna le folyton aludni, vagy állatot simogatni), ezekután képesek voltak hajnali négykor visszajönni a “buliból” (define: tucctuccdummdumm ezerrel, legalább négyen táncoltak a kibérelt tornateremben! Más zenét játszani? Ugyan, a dj-knek megmondták, h legyenek populárisak, ez az, nem?) szóval visszajön a buliból, és még mindig képes ilyen-olyan szabályzatmódosításon, szervezendő programokon vitatkozni… Esküszöm, ezek fanatikusok. Arról nem is beszélve, hogy szerintem a jelenlévők legalább 60%-a csak azért csinálja ezt az egészet, mert olyan lúzer, hogy nincs magánélete… Két és fél napon keresztül a menekülési útvonalon gondolkodtam. De nem léphettem le, mert vannak sajnos előnyei a dolognak (külföldi munkalehetőség, pluszpont a köztársasági ösztöndíjnál, ilyesmik), így legnagyobb kétségbeesésemre taggá avattak szombat este (bár szabályellenesen, mert néhány tréningem kimaradt, de ezt ők még nem tudják. Hehe, majd jól kétségbeesnek, amikor rájönnek, hogy ők maguk vétettek a szent Szabályzatuk ellen).
Voltak azért a hétvégének előnyei is, mégpedig nagyrészt négylábúak. Ugyanis a szállás egy lovastábor vagy mifene területén volt, szóval jól eldugva állatokat is tartottak, akiket lehetett simogatni, dögönyözni, vagy messziről, tiszteletteljesen nézni. Az első kategóriába tartozott cirka tizenöt darab kölyökmacska, akik ráadásul rajongtak az emberekért, kivéve persze az általam kiválasztott példányt, aki gyönyörű szürke-szürke cirmos volt (nem az a falusi házimacska-cirmos, hanem az az Alonso-szerű kékesszürke állat), na ő pont magasról utálta a humán genómokat. Volt ott még néhány ló is, meg csacsi, meg boci, meg őz, meg Mongol Ica (több is, némelyik fiú), továbbá póni, jópár nyuszi… szóval azért csak megismerkedtem néhány állatkával személyesen.
(9)Szeretettel üdvözöljük a képernyők előtt ülő új nézőinket, és még nagyobb szeretettel köszöntjük a régieket, akik eddig elviseltek. Élőben jelentkezünk a zuhany alól, ahol e post megfogant, az angol-írásgyak-japán-kommpol füzetből, ahol kihordódott, és a j-talk tárhelyéről, ahol végül napvilágot látott. Híreink röviden:
Nyomtatásban a Mozdulat – szerdai menzaparty alkohol okozta amnéziával és utólagosan elmesélt barátkozással – birge a tucctuccpartyban; eltévelyedés, vagy egy új korszak kezdete? – meglepetésparty a Mátrixban – Axe-os gang-bang december 5-én – Minna no nihongo, avagy lesz-e japánóra szabbatonként?
És most vissza a stúdióba.
Köszönöm a szót a külsős kollégának, de egy hátmasszásnak jobban örültem volna. E percben indul a maratoni számláló, mely a kedves nézőktől kommentek formájában bérkezett szavazatokat méri. A közvéleménykutatás lezárásakor a legtöbb szavazatot kapott rövidhírből legalább harminc karakterből álló post készül. Ezúton szeretném felhívni a kedves nézők figyelmét, hogy birge megvesztegethető, avagy megfelelő juttatás fejében egy néző több szavazati lehetőséget is kaphat. Aki biztosra akar menni, birgén kívül a többi nézőt is lefizetheti/megzsarolhatja, stábunk a nyilvános pankráció elől sem zárkózik el.
És most egy kis reklám.
(8)Külföldiül: PUBlic relations birge az egyetemi székfogaló keretében asztal alá issza a tisztelt PUBlikumot…
Élőben jelentkezik FKB: “Aki nem alszik, az nem tud felébredni”. Köszönjük neki, hogy itt áll mögöttem, és hülyeséggekkel tömi haldokló fejem.(0)
Voltam ma úszni, és utána főztem. Röviden ez a cím története, de persze ezek nálam nem mennek ilyen egyszerűen: az uszodában először is lehúztunk harminc hosszt (természetesen Áron úszta a többet, azaz ugyanannyit úsztunk ám! megkért, hogy ezt mondjam, mert az igazság bántja férfiúi egóját;)) Szóval úsztunk harminc egész hosszt, amiből igazából az utolsó tíz húsznak értékelendő, mert a duplaakkora medencében úsztuk. A belépő pedig ilyenkor olcsóbb, mint az uszi után esedékes csúcscsoki, ami viszont nem volt, mert ilyen későn már zárva a büfé. Tubíoneszt még most is bűzlök a klórtól (visszacsatolás a címre) de ha az uszoda után még itthon is lezuhanyoztam volna, tuti, hogy most már rég aludnék. Igazából most elküldtem Áront kávéért, hogy tudjunk még egy kicsit zenélni…
Utána feljöttem enni, amihez előbb főzni kellett volna. Ez a következőképpen zajlott: van nekem üveges gombás-tejszínes szószom, amit ugyan husihoz ajánlanak rizses körettel, de hát miért is ne. Szóval megcsináltam a rizst, majd elkövettem azt a hibát, hogy beleszagoltam a szószba, és rögtön eszembe is jutott, hogy a gombának már a gondolatától is hányingerem van. Mivel a szószt már nem lehetett visszazárni, mert akkor megromlik, inkább a kaja feljavítására gondoltam. Nosza, tegyünk bele pár szem olívabigyót, elvégre azt szeretem, csak nem rontja el annyira a már amúgy is túl gombás rizst…
De.
Rendeltem pizzát, bevacsoráztam, és utána marha jót zenéltünk. Momentán hajnali három körül járunk, lefordítok még egy fejezetnyi mangát (hja kérem naon kell a pénz) és utána meglátogatom végre hőn áhított ágyamat. Alig várom.
(4)Puffogok magamban, mert valaki beígért nekem mára egy hokimeccset, ahova ugye évek óta készülök. Egy hete teljes lázban égtem, hogy hokimeccs, jujjdejó, fel is nyargaltam ma Butapestre csak az ő kedvéért, holott otthon ezer dolgom lenne, ha más nem, hát felkészülni a kolis napokra, és az ott teljes díszben megjelenő filmklubra. Szóval halálmegvető bátorsággal az utolsó fillérjeimet (szó szerint) összevakarva felszálltam a főváros felé tartó buszra, majd beléptem a sárkánybarlangba (értsd: itthon). Már épp kezdtem lenyugodni, hogy csak fél órát kell a barlangban töltenem, amikor jött a telefon, hogy hokimeccs holmi plázázás miatt lefújva… És az illető most azt hiszi, nem ölöm meg álmában. Téved.
Utálom az ilyen szituációkat. Most itthon kell lennem.
(10)Mivel nekem olyan rohadt sok ráérő időm van mostanság (értsd: dolgoznom kéne, meg tanulni, ráadásul ma egész nap egy órára sem toltam le az orczámat, inkább itt döglöttem a gép előtt) ezért úgy döntöttem, hogy egykori, mozdulat c. postomhoz visszamentegetem a kommenteket. Ha valaki van olyan elvetemült, hogy visszaolvas, és a reakciók is érdeklik, ott megtekintheti mostmár:)
Amúgy meg a Kontiki nevű szórakozóhely szar. Nagyon.Pokolgép: Itt és most
Republik: Hajrá kísértet!!!
Anton: Éjfél
Tik tak: Kék tenger
Brigád: Életkór
Egyétek és vegyétek. BTW nincs valaki, aki odavissza kiismeri magát a WordPressen, és tudna nekem egy picikét segíteni? Itt a háttérben csúnya összeveszések történtek…
Gary I want to post pics to my blog!!!
Hátha ez segít valamit a helyzeten.(2)
Ma zabanap
Jóó korán keltünk reggel, és megnéztük Kulcson (nem Rácalmáson!)a leendő fesztiválhelyszíneket. Ahhoz képest, hogy világéletemben rosszul voltam a faluktól, ez nagyon tetszett.. Pedig pulyka sem volt. Pedig ha lett volna, Sztálinnak hívhattam volna. Na, jó volt egy-két pulyka, de azok mind négylábúak voltak, meg szőrösek, meg ugattak. Egyébként a falu azért tetszett, mert hangulatos kis utcácskák és egész pofás házak laknak benne. Vissza akartam érni edzésre, de házigazdáink kemencében sütöttek (főztek?) nekünk ebédet, és ezt nem lehetett kihagyni.Koliba visszéréskor kockultam, amíg szobatárs aludt, utána meg főztünk borsólevest (na jó, ő főzte, én meg kóstolgattam. De azt nonstop). A végén BMV kaja lett belőle, még a 14én lejárt virslit is belhajigáltuk (jelzem, ma 18. van). A krumpli a túlélés érdekében nyersnek tetette magát, de nem tudott átverni, így is megettük. Holnapra vagy meghalunk, vagy nem, nincs több verzió.
És hála a csíkos sálas illetőnek, van Photoshopom is most már
Már nem is érzek igényt a Bloodrayne feltelepítésére, elvagyok én, van játéka az oviscsoportnak. THX!Comments:
Szia birge! Ez az első kommentem!! Ez tod olyan mint a szüzesség szal igyekszem hosszúra nyújtani..Jók ezek a BMV kaják.. Bár én koleszos sose voltam , de agglegényéletre készülök
Meg szerintem a falubulinak is utolérhetetlen a varázsa:) Hát nem emlékszel a tanyakocsmába rejtett imaházra, ami dizsi másodállásban, meg a Mátramindszenti szuhanyzó-klotyóra?!
2006 03 01(1)
Nyolcadik férjem a halál
Ma én csináltam az ebédet, de halálos áldozatok még nincsenek, tehát a cím nem erre utal. De el fogom árulni, mire. De csak ha a more linkre kattintasz. Feljött hozzánk Tom Cruise, aki ugyan kérte, hogy ne ezen a néven jelenjen meg a blogban, de nem adott alternatív megoldást. Ha ad, tán átírom. Ha jó lesz. Viszont mivel feljött, megnéztük a kedvencek temetőjét, mert segített, h ne féljünk, és így jobb volt. Utána mondtunk neki valami gonoszat, amitől fel akarta kötni magát. A cserkész ahol tud segít, tehát adtam neki kötelet, és még az akasztófahurkot is ráapplikáltam neki, így már csak egy fát kellett keresnünk. Ezt a projectet is megvalósítottam volna, de arra eszméltem, hogy a kötél vége egy csinos kis hurokkal a nyakamban figyel.. Így szépen összekötve gyorsan meg is kértem a kezét, már csak azért is, mert megjegyezte, hogy biztos így szoktam férjet fogni.. Szal Tom Cruise (aki mostantól Etienne, mert ez vicces) az újdonsült férjem. S@ti, aki több mint egy évig bitorolta ezt a címet, sajnos így járt… Miután a házasságunkat így jól megbeszéltük, rögtön fel is találtuk az öngyilkosság új módját: nyakaink között kifeszített kötéllel futni kezdünk az utcán, és előbb utóbb felakad rá egy-két tanár, és akkor majd jól megfulladnak ők is, meg mi is. De az oviscsoportnéni magához ragadta kötelékeinket, és jól megnevelte mind a nyolcunkat (mert ugye mi heten, meg az új férjünk, az együtt nyolc).Utána új férj hazament, szobatárssal meg újra áldoztunk a filmművészet oltárán: Három szín: fehér. Nem volt olyan jó, mint a kék, de azért igenis nézhető remekmű, “apró dolgok szépsége”-vel, amolyan igazi Kieslowski stílusban. És hírnevünket is megalapoztuk a koliban: az egész filmben mindössze egy szexjelenetet mutatnak, de pár srácnak pont akkor sikerült bejönnie.
2006 03 20
Update: wyctor a hetedik férj, de a címen anno már nem akartam változtatni.
Ez ugye még a szép, more gombos időkből. (S@ti szivatására közlöm, h more gombot most is rakhatnék be, ha akarnék, csak lusta vagyok rá. Meg túlságosan szeretlek).(0)Persze kötözködni most ezzel a filmmel is tudok, nekem annyira azért nem esett le az állam, mint sokaknak, akik már írtak róla. Helyenként akadozott a párbeszéd, a színészi játék, ugyanakkor viszont van annyira jó film, hogy többet is bele lehetett volna tenni. Úgy érzem, egy kicsit inkább azoknak szólt, akik ott voltak, de legalábbis igen jól tájékozottak az eseményeket illetően, vagy azoknak, akik egy szerelmi drámára vágytak, forradalommal körítve. Azoknak viszont, akiket a történelem érdekel valamelyest, de e témakörben (még) nem látnak/nem láthatnak tisztán (és itt többek között magamra is gondolok) eléggé kusza volt a történet, pont azokat a főbb vázlatpontokat említve csak, amik a történelemkönyvben is benne vannak. Egy filmtől, főleg, ha ilyen pontosan tudja visszaidézni a múltat, valamivel többet várok. Azt, hogy több legyek, miután kijövök a moziból, mint amikor bementem. Tudom, maximalista vagyok….(1)
Igen, túl sok mangát fordítok mostanában. Lényeg az, hogy ma végre én is felfedeztem a különleges képességemet: döglött macskákból tudok élőt faragni. Ezt úgy teszem, hogy amikor a macska békésen dögledezik a napon, akkor hangos visítással megindulok felé, hogy “szegééény macska, biztos döglött, megnéézeeeeeem!!!!!” és mivel egy döglött macska sem szereti, ha egy komplett oviscsoport ugrik a nyakába éles hangon visítozva, ezért inkább feléled, és elmenekül.
Másik különleges képességem, hogy iszonyatos pénzeket tudok elverni a nagy semmire. Vettem például fehér alapon rózsaszín mintás bugyit, mert a fehér edzőnadrág alá ciki a fekete fehérnemű (hogy ez milyen hülye egy szó….), viszont a rózsaszín minta levakarhatatlan, pedig a boltban még azt hittem, hogy. Ja, meg vettem “parasztkenyeret” a pékségben, mert az kerek,és mindig is piszkálta a fantáziámat. Érdeklődőknek elmondom: nagyon finom.(4)
Az úgy volt, hogy. Hogy átmentünk a szomszéd koliba filmet nézni, mert az nekünk jó. Hoggyal nem kezdünk mondatot. Leszavazva fiúkat a Doomról, győzött az igazság és a női logika, így a Truman show-t néztük, amire már régebben is kíváncsi voltam, de messze felülmúlta várakozásaimat. Utána hagytam, hogy a göndörhajú balekjelölt megverjen. Az úgy volt, hogy kértem tőle valamit, amit megtagadott, pedig csak nem tennék ilyet a Tiszteletbeli Keresztanyámmal. De én utána elcsentem tőle azt a valamit. Ő botor módon azt hitte, ki tudja csavarni a kezemből. Megmutattam, hogy nem. Aztán azt hitte, ha a falnak nyom néhányszor, az majd segít. Nem igazán. Utána rámült úgy, hogy mindkét kezemet leszorította. Feszegette az ujjaimat. Feltörölte velem a nem túl steril kollégiumot. Mindez cseppet sem javított helyzetén, pedig már nagyon szerette volna visszakapni azt a valamit, meg azért a harapásnyomok is szépen gyűltek a vállán és a karján, amiket majd meg kell magyaráznia kedves fiatal barátnőjének. Szegény vakvezető balekom nem tudta, kinek az oldalán álljon, ezért hol itt, hol ott csatlakozott a küzdelemhez, néha viszont csak ült a földön, és potyogtak a könnyei a nevetéstől. Végül persze én győztem: bár egyre inkább hasonlítottam egy vízrajzi térképhez, a balekjelölt ráébredt, hogy csak akkor kapja vissza becses tárgyát, ha engem előbb elenged.
Mai napom fénypontja a rádiós gyakorlat volt a rádió24ben. Ez egy suttyó helyi rádió, csupa kommersz szart játszik, a mai kínálatával (mert indulás előtt belehallgattam ám) végképp kiakasztott, de nem volt mit tenni, vártak már rám ott. Mivel S@ti és oviscsoportnéni azt mondták, h anno ők se csináltak szinte semmit gyakorlaton, ezért én sem készültem túlzottan jó napra, max néhány órányi unalomra szar zene mellett. Ehhez képest a srác (aki elég jófejnek tűnt) megmutatta, mi merre hány lépés, majd ott hagyott, hogy szerkesszek műsort (ami azért nem volt nagy durranás: kívánságműsor lévén csak a számok végét kellett összemosnom, szignálokat beszúrnom, ő meg néha felolvasott egy-két üzenetet). De élmény volt: nyomkodtam a tolantyúkat a keverőpulton, meg a gombokat, meg baszogattam a számítógépet, levágtam kevertem:D DJ birge. Ja, és megváltottam a világot egy picit. Érkezett ugyanis igény a Nothing else mattersre, és a srác le akarta vágni az első egy percet, merthogy lassú és unalmas. Éhahó! kiáltottam fel, és nem hagytam. De erősködött. Végül kompromisszumot kötöttünk: teszek az elejére valami rövid szignált, utána ő kimegy a szobából és az első egy percet nem is hallotta, neki semmi köze ahhoz, miért megy valami lassú, halk zene a rádióban… cserébe nem terrorizáltam azzal, hogy a végén is rajta hagyom a lassú és halk részt, ezért az utolsó pár másodpercet lekevertem.. igaz, azóta is vérzik a szívem érte. Enyhe kompenzálásként kértem számot, mi több, én konferáltam fel (Tigris: Sensimillia), de akinek küldtem, azóta sem jelztett vissza, hogy hallotta-e. Pedig felhívtam a figyelmét, hogy hallgassa. De amúgy jó buli volt, ha nem kéne beszélni a rádióban, el is mennék ilyen helyre dógozni.Update: akinek küldtem, nem volt képes két és fél percet várni ARRA a számra. Inkább elvonult tanulni, és fel sem tűnt neki, hogy egy birge csak hozzá beszél a rádióból. Romoljon meg az összes befőttje!(4)
A labirintusról akartam még egy picit írni, mert úgyis elkések mindenhonnan, miért edzésre érnék oda időben.
A labirintus valamikor a középkor magasságában igen népszerű szimbólum volt, de élőben is sokat használták, a földre festve, vagy bokrokból felépítve, vagy a Szigeten lepedőkből és lépcsőkből. A labirintus a megtisztulásról szól, önmagad felfedezéséről, megismerésről – és a Budavári Labirintusnak is ez az egyik célja. A labirintus az önmagunkhoz vezető utak kusza szövevénye. Életem első igazi labirintusélménye a Szigeten volt, pár éve, ahol rengeteg mindent megtudtam magamról, mire a végére értem, és bár ezek az információk kis híján komoly depresszióba taszítottak, túllettem rajtuk, és új tapasztalatokkal, megerősödve folytattam utamat az életben. Ez pedig a második volt, ahol nem magamat ismertem meg még jobban – hisz nem egyedül indultam neki – hanem kis alkalmi négyesünk kovácsolódott össze azalatt a félóra-egyóra alatt.
Szép volt.
Sajnálom, hogy mire eljutottam a bejegyzés befejezéséhez, már elillantak azok a szépen megfogalmazott mondatok, melyekkel vissza próbáltam adni az élményt.(4)
A barlangot elhagyva kerengtünk még egy kicsit a Várban, majd oviscsoportnénim legnagyobb bánatára gyalog nekiindultunk a Bazilikának, mert a lányzók szerették volna látni. Sajnos mise folyt benn, vagyis a hozzánk hasonló hülye turistákat egy picike részre szorították be, és a Jobbmancs kápolnába nem szerepelt ebben a részben, így nem tudtuk megmutatni, milyen perverzek is a magyarok, hogy levágott kezet tartanak a templomukban. Ezekután szintén lábbusszal átirányultunk a Deák térre, ahol elmagyaráztam GPS Martának, hogy jutnak vissza a koliba, majd metróra (később buszra) szálltunk, és hazajöttünk Danubeneustadtba. (lehet, hogy nem így kell írni. Naés.)
Tankcsapda koncert. Hosszú sorban állás után be is jutottunk, az IAESTE jóvoltából ingyen. (ez itt a reklám helye. Legyél piaestés, és ingyen mehetsz a lengyelekkel a fővárosba, meg koncertre). Ahhoz képest, milyen régóta vártuk, örülök, hogy nem adtam ki pénzt a koncertjegyre. A Stadiont első ránézésre kicsinek gondoltam belülről, főleg egy Tankcsapda koncerthez mérten. Második ránézésre úgy éreztem, kevés benne az ember (a terem felénél már csak szórványosan álldogáltak), de nem baj, hisz még csak az előzenekar megy, lesz ez még jobb is. Harmadik ránézésre megállapítottam, hogy nincs ruhatár, ami így október közepén kissé kellemetlen. És most jöjjön a várva-várt zenekar, gondoltam, de nem lettek többen a teremben. Akadt jó kis pogózós régi szám, bevackoltam magam a tömeg közepébe, de ami ott ment, pogónak a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető, de még lökdösődésnek sem nagyon. Ki is jöttem gyorsan. A koncert nagyját csendes sörözéssel töltötte szelíd kis triászunk (egész pontosan én söröztem, férj és oviscsoportnéni hol egymással, hol a koncert bámulásával voltak elfoglalva), de a vége felé úgy éreztem, hogy a Pokol bár azért megérdemel egy iszonyatos pogót, bemegyek előre, hátha. De nem. Pontosabban addig nem, amíg össze nem futottam egy göndör hajú balekjelölttel, akivel általában mindig szívesen futok össze, úgyhogy örömünkben meg is ölelgettük egymást, és ő annyira örült nekem, hogy félig leharapta a fülem. Próbáltam hálából kiharapni a nyakából egy darabot, de sajna magasabb is nálam jóval, meg a víz is folyt már róla rendesen, így egy műkorizó kecsességével le is csusszantam róla. Azért összekapaszkodtunk, és a soron következő néhány szám alatt le is zúztuk a népet (meg egymást is egy kicsit). Ja, ígértem melleket is. Valaki komolyan belémmarkolt a koncert közben. Biztos, ami biztos, megütöttem picit (vagy nem annyira picit) a mellettem álló srácot, de a balekelölt is felettébb vigyorgott, úgyhogy nem biztos, hogy a srác leverése jogos volt. Nem baj, majd leütöm balekjelöltet is, biztos, ami biztos.
Összefoglalóan a koncertről: nem szeretem, ha egy együttes le akar taglózni a fényeffektekkel. Inkább a hangzással és a számokkal akarjon letaglózni, de valljuk be, a Tankcsapda előző néhány albuma ehhez már édeskevés. Ha nem játszottak volna régieket is, most kitagadnám őket. Azt azért pozitívumként említem meg, hogy a Mennyország Tourist végre lekerült a repertoárról, a nemhiszedelhogyazéletedajándék szám, meg amilyen szar, úgy felturbózták, és csináltak belőle egy pogózós verziót, hogy én is örüljek végre valaminek.
És a koncert után még mindig nem volt vége az estének. Hazafelé oviscsoportnéni felajánlotta, hogy ugorjunk be a 108! nevű kocsmába, mert az több dologról is nevezetes. Például, hogy rockkocsma. Például, hogy alacsonyan szállnak arra a kések, meg az emberek. Például, hogy harmadéves létemre még soha nem tettem be a lábam (csak sörtúrán az udvarára). Oviscsoportnéniek nem volt ám kedve (meg mersze) bemenni, azért ajánlotta fel, mert tudta, hogy szeretnék, de remélte, hogy elég álmos vagyok ahhoz, hogy ne fogadjam el az ajánlatot. Tévedett. Bementünk tehát, és egy sörrel (oviscsoportnéni kólával) leültünk a “kerthelyiségben”. A szomszéd asztalnál egy középiskolásnak látszó társaság iddogált, egy kedves, gödröcskés mosolyú sráccal az élen, akinek hatására kis híján pedofil lettem. Amíg hordozták a piákat asztalukhoz, többször is szerelmet vallottam neki súgva, hátha nekem is hoznak, de nem tették. Ellenben viszont amikor nem hordták a piákat az asztalukhoz, fellépett a helyi bohóc, azaz az aktuális nagyon részeg illető, aki az udvaron kívánt könnyíteni magán, lehetőleg az ajtó felé fordulva. Ekkor a társaság meginvitált asztalukhoz, és amíg átköltöztünk, szem elől veszítettem a bohócot, aki eltűnt, mire megint odanéztem. (gondolom valaki elkísérte a wcbe). Iddogáltunk ökörködtünk (de jó volt megint egy nagy társaság mellett ülni egy kocsmában.. össze kéne már szedni otthon is az embereket, és elmenni bandázni…), majd a fiúk (csoportosan, naná!) bementek szintén wcügyben. Kifelé jövet közölték, hogy a kopaszok mindenkibe belekötnek, akit nem ismernek, ekkor oviscsoportnéni lesápadt kissé, tehát jobbnak láttam legurítani a sört, elbúcsúzni pedofíliám tárgyától, és távozni.
Na, nagyjából ennyi történt tegnap.(6)
Miután a körmötöket tövig rágtátok, elmesélem, hogy sikeresen megérkeztünk e két polákkal a BME kolijába, ahol az indiainak (vagy hasonlónak) láccó Ramadan (vagy hasonló) nevű faszi váltig erősködött, hogy ő már látott engem valahol. Én viszont nem láttam őt, tehát ebben maradtunk. Ezután meglátogattuk a Budai Várlabiriuntust, amit mindenkinek nagyon melegen ajánlok, az ezeregyszáz forintos belépő ellenére is. (igen lusta vagyok öt centivel jobbra tenni a kezem, csak azért, hogy számokat írjak. Ezért írom ki mostanában betűvel. a shiftről is kezdek leszokni, hasonló okokból kifolyólag. ha tovább lustulok, az ekezetekrol is leszokom. na.) Szóval (azért próbálok még kultúráltan írni) a labirintus télleg labirintusszerű, folyton néznünk kellett a térképet, hogy ne tévedjünk el, pedig a szöszi lány fejébe GPS van építve, és jobban tájékozódik Budapesten, mint én, holott életében mindössze háromszor járt ott. A dolgot ilyen barlanghangulatúnak kell elképzelni, ahol furcsa hangokkal (szívdobogás, sámándobjellegű-valami, kis csengettyűk, stb) igyekeznek hátakat borzongatni; mellesleg megjegyzem, sikerrel. Némely látnivalót helyes kis láncfüggöny takar, ezeket az előttünk járók ugye csörgették, de mi nem tudtuk, hogy ők csörgetik, így szintén futkosott a hátunkon a hideg. A labirintus első pár szakaszát végig úgy tettük meg, hogy fogtuk egymás kezét. A nagyon fontos, és tuti mély nyomot hagyó látnivalók: Mátyás-borkutak (igen, megkóstoltam: boríze van annak, ami folyik belőle (bár leginkább a kannás fajtából). És piros. lehet, hogy nem bor, csak vmi pirosfestékes borszagú és ízű valami (bár nem ez a kannás bor definíciója is?), úgyhogy ha meghalok, legalább tudjátok az okát). A másik nagyon fontos látnivaló a Bátorság terme, aminek az a legfontosabb tulajdonsága, hogy nem látod. Ugyanis töksötét.
Miközben a labirintusokban bolyongtál a Sötétség Erői orvul megtámadták és elrabolták a Napot. A szabad és mindig ragyogó óriást egy komor és szűk útvesztőbe zárták. Ennek a kapujánál állsz most. Szomorú a Nap és szomorúak az emberek. Mert az Égen járó nem szereti a szűkösséget, az emberek pedig a soha nem múló sötétséget. Ráadásul valami miatt a felnőttek teljesen tehetetlenek a Nap kiszabadításáért folytatott küzdelemben. A legtöbb, amit megtehetnek, hogy kísérőül melléd szegődnek. A Nap, amikor betuszkolták sötét börtönébe, amelynek a kapujánál állsz most, tudta, hogy elérkezel ide, ezért fogvatartóit kijátszva, hátrahagyott egy fénysugarat. Sajnos azonban a Nap utolsó sugarának fénye-ereje is rohamosan fogyatkozik, így amikor belépsz, már csak villanásnyit látsz belőle, ám ha megfogod, már nagy baj nem történhet, mert az utolsó sugarat, ha nem is látod, mindig érzed. Egyet azonban jól jegyezz meg: a Nap kiszabadításában a szokványos éjszakai harcmodor, lármázás, hadonászás és más effélék teljesen csődöt mondanak, hisz ezzel csak a Sötétség Erőit riasztod fel, amelyek a könnyű sikertől megrészegülve szanaszét hevernek a több millió éves sziklaboltozat alatt. Meglásd, csendes elszántságodat hamarosan siker koronázza! Ismét láthatóvá válik a Nap utolsó sugara, egy kicsivel később pedig maga a Nap is. Ekkor nem kell tenni semmi egyebet, mint belenézni a Nap sápadt fényű arcába. Ezt követően már csupán néhány lépés a Bátorság Labirintusának kijárata. S csak néhány pillanat, s a Nap is kiszabadul őrzői fogságából. Meglátod, ha elhagyod a labirintusokat! A Nap kiszabadításának szavakkal nehezen elmondható történetét senki más nem fogja ismerni, csak Te és az égen járó, fénylő arcú Nap.
Így történt, hogy kiszabadítottuk a Napot a Bátorság Labirintusából.
Adásunkat megint megszakítjuk reklámmal, mert az jó. Amúgy meg lusta vagyok egyszerre nagyon sokat írni.
Maradjanak velünk, mert:
lesznek még mellek, lesz még pedofília, lesz még tömegverekedés, lesz még leharapott fül, és lesz még levágott kéz!(2)
De el kellett mesélnem a tegnapi napot. Mely kezdődött úgy, hogy felszedtünk két nőnemű lengyel cserediákot, és felvittük őket megnézni a nagy és büdös Budapestet. Ha ez ilyen egyszerű lett volna.. ugyanis vagy hattonnás bőröndjeik voltak, ami még ugyan elment volna, hisz az ilyen hattonnás bőröndök rendszerint kerékkel rendelkeznek, de a szőkébbik lány az utazás harmadik percében kitörte a bőrönd kerekét, és akkor még nagyon messze volt a buszpályaudvar…nosza, rendes lányokhoz méltón le is támadtuk egy hímnemű évfolyamtársunkat (akivel életemben egy szót nem beszéltem még), hogy legyen már oly kedves. Ok, de nem naon ér rá, tehát csak a fősuliig tud segíteni (kábé félút onnan, ahol voltunk). El is indultunk, a párszáz métert alig tíz perc alatt meg is tettük (érzékeltetésként: a bőröndöt ÉN nem tudtam megemelni, a srác pedig nem sokkal nagyobb darab nálam). A fősuli előtt az ominózus hímegyed ahelyett, hogy visítva menekült volna, lecsapott két nagyobb darab haverjára, hogy “nézzétek! lányok! bőrönd! baszott nehéz! Segíthetnétek…” és a két srác már ugrott is. Alig fél perce cipekedtek még csak váltott állásban, máris leszakadt a bőrönd füle…De azért nagy nehezen eljutottunk a Béke térre, fel is kerültünk a buszra, eljutottunk a fővárosba.
Következő horror: csomagleadás a Népligetben megőrzésre. Egész simán ment, amíg a leadás után pár perccel Magda (az egyik lengyel lányzó) rá nem jött, hogy benne felejtett egy-két apróságot. Nosza, gondolkodás nélkül bepattant a csomagmegőrzőbe, és nekiállt kipakolni a cuccait.. Néztem nagy kerek szemekkel, a csomagmegőrzős faszi szidott engem meg a lengyeleket felváltva, Magda teljes lelki nyugalommal pakolt.
Adásunkat megszakítjuk felöltözés és mosógépetetés kedvéért. Stay tuned, folyt. köv., lesz benne labirintus, lánccsörgető szellem, levágott kezek és egy Tankcsapda koncert félig leharapott füllel!(0)
Azt hiszem, ne hagyjátok abba az imádkozást;)
Post update: mire befejeztem a postot, mosolyogtam. Most kezdem feldolgozni, hogy újra van rá okom. Kezdek visszatérni magamhoz:) Na, abbahagyom a nyavalygást, és megyek a lengyelekkel Budapestre… Szerintem beb@szom őket a Terror Házába, oszt’ csá.(0)