Klóros-gombás jó estét kívánok!

Voltam ma úszni, és utána főztem. Röviden ez a cím története, de persze ezek nálam nem mennek ilyen egyszerűen: az uszodában először is lehúztunk harminc hosszt (természetesen Áron úszta a többet, azaz ugyanannyit úsztunk ám! megkért, hogy ezt mondjam, mert az igazság bántja férfiúi egóját;)) Szóval úsztunk harminc egész hosszt, amiből igazából az utolsó tíz húsznak értékelendő, mert a duplaakkora medencében úsztuk. A belépő pedig ilyenkor olcsóbb, mint az uszi után esedékes csúcscsoki, ami viszont nem volt, mert ilyen későn már zárva a büfé. Tubíoneszt még most is bűzlök a klórtól (visszacsatolás a címre) de ha az uszoda után még itthon is lezuhanyoztam volna, tuti, hogy most már rég aludnék. Igazából most elküldtem Áront kávéért, hogy tudjunk még egy kicsit zenélni…

Utána feljöttem enni, amihez előbb főzni kellett volna. Ez a következőképpen zajlott: van nekem üveges gombás-tejszínes szószom, amit ugyan husihoz ajánlanak rizses körettel, de hát miért is ne. Szóval megcsináltam a rizst, majd elkövettem azt a hibát, hogy beleszagoltam a szószba, és rögtön eszembe is jutott, hogy a gombának már a gondolatától is hányingerem van. Mivel a szószt már nem lehetett visszazárni, mert akkor megromlik, inkább a kaja feljavítására gondoltam. Nosza, tegyünk bele pár szem olívabigyót, elvégre azt szeretem, csak nem rontja el annyira a már amúgy is túl gombás rizst…

De.

Rendeltem pizzát, bevacsoráztam, és utána marha jót zenéltünk. Momentán hajnali három körül járunk, lefordítok még egy fejezetnyi mangát (hja kérem naon kell a pénz) és utána meglátogatom végre hőn áhított ágyamat. Alig várom.