Monthly Archive for November, 2006
Így hívták:
Táj egy és kettő:
Póni:
Csacsi:
Bambi, az őzike, avagy éljenek a fantáziadús nevek!
Egy bebörtönzött ló:
A szökni készülő kecske:
Sok buta kómás szektás (kivétel Kitti, Kinga, Era, wyctor és szerény személyem: ránk csak a kómás vonatkozik):
“húderohadtfontos vagyok”
(gy.k.: Kinga birge lakótársa.)(0)
És én még ittasan, krampács után is képes vagyok nektek blogot írni. Már csak azért is, mert ma igazából nem is akartam szakestre menni. Viszont a Sorsra bíztam a kérdést: ha van invitácziós cédula kőkemény 3000 forintért (plusz ugyanennyi évente befizetendő valétapénz) ott leszek, ha nem, hát nem. Volt. A 121-es számút hoztam el, ami szép teljesítmény, ha 130 van összesen. A mókás az, hogy keresztszülőként voltam az adatbázisban, holott nem emlékszem, hogy bárki felkért volna (ha a tiszteletbeli nem számít annak.. főleg, ha nem keresztelik meg). No, pont ezért arra számítottam, hogy halál magamba zuhantan fogom tölteni az estet, de a sör meghozta a hangomat, KicsiSid (remélem, valahogy így írja a nevét…) meg a jókedvemet.. és amikor legmélyebb ponton ingadozott a hangulatom, minden bátorságomat magamba gyűjtve még egy tiszteletbeli keresztszülőt is felkértem magamnak, így 2004 után 2006ban is nyakonöntöttek egy adag.. ezúttal dízellel, ami sör+kóla, mert történetesen azt fogyasztottam az este folyamán, E-mail (Tkeresztapu) meg nem volt lelkileg felkészülve arra, h itten most nyakonöntési ceremónia lészen. Aztán akadt még családi fotóznivaló, meg megbeszélnivaló ezzel-azzal, minek következtében majdnem lemaradtam a krampácsról: már csak az aljából kaptam, amiben szinte semmi gyümölcs nem van. Szóval kedves BiG, gyümölcstelen krampácsot kapsz, jó hír viszont, hogy egy negyed kupányit megmentettem azért neked:D (már csak azért kell imádkoznod, hogy torkosságomat a nedű el tudja-e kerülni addig, vagy mind megiszom).
Kinga kijött a fürdőből, így mára abbahagyom a blogolást. Lassan alvástime van ám… (4:19 AM).
(5)Vannak itt dolgok dögivel kérem. Kezdetnek nem kizárt, hogy költözik a blog. Csak még nem tudom hova. Különben sem akarom elköltöztetni. Viszont a j-talk mostanában szeret hisztizni, és nem szeretném, ha eccercsak elszállna minden. Regeltem egy-két honi ingyenes helyen, de egyik undorítóbb, mint a másik. Aki tud megoldást a problémámra, visítson kérem szépen.
Hétvége. Azt hittem, hogy az IAESTE jó lesz nekem, mert ugyehát nemzetközi szervezet, külföldi munkalehetőség, hejehuja, buli, krampampuli (nem olyan, de majdnem). A dolog úgy kezdődött, hogy Dunaújvárosban vidáman, élettel teli felszálltunk a buszra, majd alig négy óra és jónéhány átszállás után Egyházaskozáron betegen, talán már lázasan is leszálltam. Ez az állapot egész hétvégén kitartott, most is szipogok, és két gyógyszert is bevettem a három nap alatt! (meg néhány ismeretlen összetételű bogyót, amit egy vadidegen srác nyomott a kezembe, és azt állította, hogy vitamin. Mivel nem haltam meg tőle, és rózsaszín elefántok sem korzóznak a koliszobában, ezért feltételezem, hogy tényleg vitamin volt lassan hat).
Amikor megérkeztünk a helyszínre, kicsit még bíztam abban, hogy jófej helyes srácokkal emberekkel töltöm a három napot, de amit láttam, minden elvárásomat keresztbe húzta.. fent említettek helyett volt ott egy rakat szektás, aki képes volt egész nap változatosabbnál változatosabb plenáris ülést, meg tréninget meg miafaszomat tartani, amin szénné untam magam (pontosabban volna, ha nem léptem volna le folyton aludni, vagy állatot simogatni), ezekután képesek voltak hajnali négykor visszajönni a “buliból” (define: tucctuccdummdumm ezerrel, legalább négyen táncoltak a kibérelt tornateremben! Más zenét játszani? Ugyan, a dj-knek megmondták, h legyenek populárisak, ez az, nem?) szóval visszajön a buliból, és még mindig képes ilyen-olyan szabályzatmódosításon, szervezendő programokon vitatkozni… Esküszöm, ezek fanatikusok. Arról nem is beszélve, hogy szerintem a jelenlévők legalább 60%-a csak azért csinálja ezt az egészet, mert olyan lúzer, hogy nincs magánélete… Két és fél napon keresztül a menekülési útvonalon gondolkodtam. De nem léphettem le, mert vannak sajnos előnyei a dolognak (külföldi munkalehetőség, pluszpont a köztársasági ösztöndíjnál, ilyesmik), így legnagyobb kétségbeesésemre taggá avattak szombat este (bár szabályellenesen, mert néhány tréningem kimaradt, de ezt ők még nem tudják. Hehe, majd jól kétségbeesnek, amikor rájönnek, hogy ők maguk vétettek a szent Szabályzatuk ellen).
Voltak azért a hétvégének előnyei is, mégpedig nagyrészt négylábúak. Ugyanis a szállás egy lovastábor vagy mifene területén volt, szóval jól eldugva állatokat is tartottak, akiket lehetett simogatni, dögönyözni, vagy messziről, tiszteletteljesen nézni. Az első kategóriába tartozott cirka tizenöt darab kölyökmacska, akik ráadásul rajongtak az emberekért, kivéve persze az általam kiválasztott példányt, aki gyönyörű szürke-szürke cirmos volt (nem az a falusi házimacska-cirmos, hanem az az Alonso-szerű kékesszürke állat), na ő pont magasról utálta a humán genómokat. Volt ott még néhány ló is, meg csacsi, meg boci, meg őz, meg Mongol Ica (több is, némelyik fiú), továbbá póni, jópár nyuszi… szóval azért csak megismerkedtem néhány állatkával személyesen.
(9)Szeretettel üdvözöljük a képernyők előtt ülő új nézőinket, és még nagyobb szeretettel köszöntjük a régieket, akik eddig elviseltek. Élőben jelentkezünk a zuhany alól, ahol e post megfogant, az angol-írásgyak-japán-kommpol füzetből, ahol kihordódott, és a j-talk tárhelyéről, ahol végül napvilágot látott. Híreink röviden:
Nyomtatásban a Mozdulat – szerdai menzaparty alkohol okozta amnéziával és utólagosan elmesélt barátkozással – birge a tucctuccpartyban; eltévelyedés, vagy egy új korszak kezdete? – meglepetésparty a Mátrixban – Axe-os gang-bang december 5-én – Minna no nihongo, avagy lesz-e japánóra szabbatonként?
És most vissza a stúdióba.
Köszönöm a szót a külsős kollégának, de egy hátmasszásnak jobban örültem volna. E percben indul a maratoni számláló, mely a kedves nézőktől kommentek formájában bérkezett szavazatokat méri. A közvéleménykutatás lezárásakor a legtöbb szavazatot kapott rövidhírből legalább harminc karakterből álló post készül. Ezúton szeretném felhívni a kedves nézők figyelmét, hogy birge megvesztegethető, avagy megfelelő juttatás fejében egy néző több szavazati lehetőséget is kaphat. Aki biztosra akar menni, birgén kívül a többi nézőt is lefizetheti/megzsarolhatja, stábunk a nyilvános pankráció elől sem zárkózik el.
És most egy kis reklám.
(8)Külföldiül: PUBlic relations birge az egyetemi székfogaló keretében asztal alá issza a tisztelt PUBlikumot…
Élőben jelentkezik FKB: “Aki nem alszik, az nem tud felébredni”. Köszönjük neki, hogy itt áll mögöttem, és hülyeséggekkel tömi haldokló fejem.(0)
Voltam ma úszni, és utána főztem. Röviden ez a cím története, de persze ezek nálam nem mennek ilyen egyszerűen: az uszodában először is lehúztunk harminc hosszt (természetesen Áron úszta a többet, azaz ugyanannyit úsztunk ám! megkért, hogy ezt mondjam, mert az igazság bántja férfiúi egóját;)) Szóval úsztunk harminc egész hosszt, amiből igazából az utolsó tíz húsznak értékelendő, mert a duplaakkora medencében úsztuk. A belépő pedig ilyenkor olcsóbb, mint az uszi után esedékes csúcscsoki, ami viszont nem volt, mert ilyen későn már zárva a büfé. Tubíoneszt még most is bűzlök a klórtól (visszacsatolás a címre) de ha az uszoda után még itthon is lezuhanyoztam volna, tuti, hogy most már rég aludnék. Igazából most elküldtem Áront kávéért, hogy tudjunk még egy kicsit zenélni…
Utána feljöttem enni, amihez előbb főzni kellett volna. Ez a következőképpen zajlott: van nekem üveges gombás-tejszínes szószom, amit ugyan husihoz ajánlanak rizses körettel, de hát miért is ne. Szóval megcsináltam a rizst, majd elkövettem azt a hibát, hogy beleszagoltam a szószba, és rögtön eszembe is jutott, hogy a gombának már a gondolatától is hányingerem van. Mivel a szószt már nem lehetett visszazárni, mert akkor megromlik, inkább a kaja feljavítására gondoltam. Nosza, tegyünk bele pár szem olívabigyót, elvégre azt szeretem, csak nem rontja el annyira a már amúgy is túl gombás rizst…
De.
Rendeltem pizzát, bevacsoráztam, és utána marha jót zenéltünk. Momentán hajnali három körül járunk, lefordítok még egy fejezetnyi mangát (hja kérem naon kell a pénz) és utána meglátogatom végre hőn áhított ágyamat. Alig várom.
(4)Puffogok magamban, mert valaki beígért nekem mára egy hokimeccset, ahova ugye évek óta készülök. Egy hete teljes lázban égtem, hogy hokimeccs, jujjdejó, fel is nyargaltam ma Butapestre csak az ő kedvéért, holott otthon ezer dolgom lenne, ha más nem, hát felkészülni a kolis napokra, és az ott teljes díszben megjelenő filmklubra. Szóval halálmegvető bátorsággal az utolsó fillérjeimet (szó szerint) összevakarva felszálltam a főváros felé tartó buszra, majd beléptem a sárkánybarlangba (értsd: itthon). Már épp kezdtem lenyugodni, hogy csak fél órát kell a barlangban töltenem, amikor jött a telefon, hogy hokimeccs holmi plázázás miatt lefújva… És az illető most azt hiszi, nem ölöm meg álmában. Téved.
Utálom az ilyen szituációkat. Most itthon kell lennem.
(10)Mivel nekem olyan rohadt sok ráérő időm van mostanság (értsd: dolgoznom kéne, meg tanulni, ráadásul ma egész nap egy órára sem toltam le az orczámat, inkább itt döglöttem a gép előtt) ezért úgy döntöttem, hogy egykori, mozdulat c. postomhoz visszamentegetem a kommenteket. Ha valaki van olyan elvetemült, hogy visszaolvas, és a reakciók is érdeklik, ott megtekintheti mostmár:)
Amúgy meg a Kontiki nevű szórakozóhely szar. Nagyon.Pokolgép: Itt és most
Republik: Hajrá kísértet!!!
Anton: Éjfél
Tik tak: Kék tenger
Brigád: Életkór
Egyétek és vegyétek. BTW nincs valaki, aki odavissza kiismeri magát a WordPressen, és tudna nekem egy picikét segíteni? Itt a háttérben csúnya összeveszések történtek…
Gary I want to post pics to my blog!!!
Hátha ez segít valamit a helyzeten.(2)
Ma zabanap
Jóó korán keltünk reggel, és megnéztük Kulcson (nem Rácalmáson!)a leendő fesztiválhelyszíneket. Ahhoz képest, hogy világéletemben rosszul voltam a faluktól, ez nagyon tetszett.. Pedig pulyka sem volt. Pedig ha lett volna, Sztálinnak hívhattam volna. Na, jó volt egy-két pulyka, de azok mind négylábúak voltak, meg szőrösek, meg ugattak. Egyébként a falu azért tetszett, mert hangulatos kis utcácskák és egész pofás házak laknak benne. Vissza akartam érni edzésre, de házigazdáink kemencében sütöttek (főztek?) nekünk ebédet, és ezt nem lehetett kihagyni.Koliba visszéréskor kockultam, amíg szobatárs aludt, utána meg főztünk borsólevest (na jó, ő főzte, én meg kóstolgattam. De azt nonstop). A végén BMV kaja lett belőle, még a 14én lejárt virslit is belhajigáltuk (jelzem, ma 18. van). A krumpli a túlélés érdekében nyersnek tetette magát, de nem tudott átverni, így is megettük. Holnapra vagy meghalunk, vagy nem, nincs több verzió.
És hála a csíkos sálas illetőnek, van Photoshopom is most már
Comments:
Szia birge! Ez az első kommentem!! Ez tod olyan mint a szüzesség szal igyekszem hosszúra nyújtani..Jók ezek a BMV kaják.. Bár én koleszos sose voltam , de agglegényéletre készülök
2006 03 01(1)
Nyolcadik férjem a halál
Ma én csináltam az ebédet, de halálos áldozatok még nincsenek, tehát a cím nem erre utal. De el fogom árulni, mire. De csak ha a more linkre kattintasz. Feljött hozzánk Tom Cruise, aki ugyan kérte, hogy ne ezen a néven jelenjen meg a blogban, de nem adott alternatív megoldást. Ha ad, tán átírom. Ha jó lesz. Viszont mivel feljött, megnéztük a kedvencek temetőjét, mert segített, h ne féljünk, és így jobb volt. Utána mondtunk neki valami gonoszat, amitől fel akarta kötni magát. A cserkész ahol tud segít, tehát adtam neki kötelet, és még az akasztófahurkot is ráapplikáltam neki, így már csak egy fát kellett keresnünk. Ezt a projectet is megvalósítottam volna, de arra eszméltem, hogy a kötél vége egy csinos kis hurokkal a nyakamban figyel.. Így szépen összekötve gyorsan meg is kértem a kezét, már csak azért is, mert megjegyezte, hogy biztos így szoktam férjet fogni.. Szal Tom Cruise (aki mostantól Etienne, mert ez vicces) az újdonsült férjem. S@ti, aki több mint egy évig bitorolta ezt a címet, sajnos így járt… Miután a házasságunkat így jól megbeszéltük, rögtön fel is találtuk az öngyilkosság új módját: nyakaink között kifeszített kötéllel futni kezdünk az utcán, és előbb utóbb felakad rá egy-két tanár, és akkor majd jól megfulladnak ők is, meg mi is. De az oviscsoportnéni magához ragadta kötelékeinket, és jól megnevelte mind a nyolcunkat (mert ugye mi heten, meg az új férjünk, az együtt nyolc).Utána új férj hazament, szobatárssal meg újra áldoztunk a filmművészet oltárán: Három szín: fehér. Nem volt olyan jó, mint a kék, de azért igenis nézhető remekmű, “apró dolgok szépsége”-vel, amolyan igazi Kieslowski stílusban. És hírnevünket is megalapoztuk a koliban: az egész filmben mindössze egy szexjelenetet mutatnak, de pár srácnak pont akkor sikerült bejönnie.
2006 03 20
Update: wyctor a hetedik férj, de a címen anno már nem akartam változtatni.
Ez ugye még a szép, more gombos időkből. (S@ti szivatására közlöm, h more gombot most is rakhatnék be, ha akarnék, csak lusta vagyok rá. Meg túlságosan szeretlek).(0)